2010. szeptember 18., szombat

 

azt hiszem, kinőttem ezt a blogot

pá mindenkinek!

Etter | 15:17 |

2010. január 2., szombat

 

Ja, közben hazajöttem. Úgy négy hónapja.

Etter | 21:55 |

2009. november 9., hétfő

 

  Szombat hajnalban egy lengyel fiú azt mondta egy belvárosi bérház gangján ácsorogva, hogy azért szereti a magyarokat, mert a világban sehol sem gondolkodnak úgy az emberek, mint nálunk. Szerinte ez azért van, mert noha görcsösen keressük, mégsem találjuk a gyökereinket.
   Lehet, hogy se füle, se farka a dolognak, de így negyed kettő körül megint tetszik az ötlet.

Etter | 1:21 |

2009. július 4., szombat

 

Moszkvában mentem, majd jövök.

 

Etter | 16:30 |

2009. június 21., vasárnap

 

 

Életjel.

 

Etter | 22:52 |

2009. május 25., hétfő

 

  Jaaj, már megint a szabad ég alatt kellett aludnom. Jaaaj.  :D

Etter | 17:24 |

2009. május 6., szerda

 

Ezt az idézetet most találtam, nekem tetszik:

  "Kávézás közben, mint olyan gyakran, az a bizonyos női beszélgetés folyt, amelyben logikai kapcsolatnak nyoma sem volt, de valamiképpen mégiscsak összefüggött, mert megszakítás nélkül csobogott." /Tolsztoj/

Etter | 2:44 |

2009. április 20., hétfő

 

Tutaaaj!

  Voltunk Dunaföldváron. Megint. Jó volt. Megint.

  Mindig olyankor jövök rá, hogy milyen hihetetlenül szerncsés vagyok, amikor olyan dolgok történnek velem, mint a terpgyakorlat/fotós-kirándulás, nevezzük, aminek akarjuk. A lényeg igazából az, hogy három napig nem csinálunk semmit, ami a társadalom számára picit is hasznos lenne, viszont olyan feltöltődve és lemerülve érkezünk haza, hogy öröm nézni. Idén megint a dunaföldvári csónakházat vettük birtokba, és olyan jó volt, hogy jöttek vissza a tavalyi élmények, és közben párhuzamosan folyton keletkeztek az újak. Néha kicsit az volt az érzésem, mintha tavaly lefeküdtem volna, és amikor felébredtem, megint ott voltam, körülöttem a többiek, az asztalok ugyanúgy, és ment minden a régi kerékvágásban, csak az arcok változtak.

  A legjobb a szabadban alvás volt. Már eleve terveztük páran, hogy itten nem lesz konyhapadlón éjszakázás, de amikor először túl lusták, majd túl részegek lettünk a sátorállításhoz, és elég bátrak, hogy a tervet végigvigyük, kicuccoltunk a csillagos ég alá, és nem törődve a zord utcai lámpa gonosz fényével, csakazértis ott aludtunk. Volt matrac, meg párna, meg plédek, egyszóval minden, ami otthon is. Csak plafon és négy fal helyett fű, meg csillagos ég meg Duna. Vikicet idézve: rohadt jól éltünk.

  Annak is megvan a maga bája, amikor tíz felnőttszabású ember egyszerre ordít, hogy tutaaaj, akárhányszor feltűnik a Dunán egy uszály, és még örülnek is neki. A jelenség - noha az eredete nem teljesen világos - jellemzően egy-két óránként ismétlődött.

  Főztünk, és Csabát okoltuk, ha még mindig nyers volt a hús. Amikor elkészült, csendben, és áhitattal ettünk, mint a napköziben, nem érdekelt, hogy ehetetlenül forró. Kenuztunk az ártér vizéből kinőtt fák között, és csak döglöttünk egy holtág kellős közepén. Durván leégtünk. Kiabáltunk, nevettünk, beszéltünk, és órákig bámultuk csendben a tüzet. Anna pirománkodott, Hajni gipszmaszkokat készített az arcunkról. Négyen elhitték, hogy tudom, hol van a vár. Nem láttam Dénest nyitott szemmel aludni, pedig nagyon kíváncsi voltam rá. Csaba véletlenül látta, hogy Dénes nyitott szemmel alszik, és kicsit félt tőle, mint ahogy azt napfénynél be is ismerte. Robi úgy tudta, neki nem ártanak a gyógynövényből készült tömények. Napfénynél ő is mindent beismert. Szegényebb lettem egy teniszlabdával, gazdagabb egy kaktusszal.

  Igazából mindent csináltunk, csak nem fényépeztünk. Jó volt ez a fotós kirándulás.

Etter | 1:44 |

2009. március 23., hétfő

 

  Szörnyű dolog ez a globális felmelegedés.

Etter | 0:00 |

2009. március 22., vasárnap

 

  Ma 19.17-kor világtörténeti mérföldkőnek lehettünk tanúi Anikóval a Kálvin téren. A mozgólépcső, és annak kapaszkodószalagja majdnem ugyanabban a tempóban halad, és erre csak akkor döbbentünk rá, amikor már majdnem felértünk. Különleges pillanat volt.

Etter | 21:20 |

2009. március 1., vasárnap

 

  Az elmúlt három napom egyfajta vizuális sokként fogható fel. A Tűzraktér dokumentálásába kezdtünk, hogy legyen mit mutogatni az önkormányzatnak, hogy "naaa-neee-légyszi-ne-bontsátok-el-a-fejünk-fölül-az-épületet", és ez valami hihetetlen élmény volt. Sorra jártuk a csoportokat, és fényképeztünk mindenkit, aki engedte. Többnyire engedték. A jelmeztervezőktől a festőkön át a különböző társulatokig, zsonglőrökig és zenekarokig végigjártuk az egész épületet. Még Jónást, A Fotóst is sikerült lefényképezni, ahogy fényképezi, hogy mi fényképezünk. Meg a modelljét, persze. Annyi ember, annyiféle humor és annyiféle megnyilvánulása a kultúrának, hogy egylőre keresem a szavakat. Kár lenne ezért e helyért, a kultúrának egy igen finom kis esszenciája maradna fedél nélkül. Nagyon nem kéne a Kultiplex után küldeni a Tűzrakteret is. Uff, szóltam.

Etter | 19:40 |

2009. február 28., szombat

  Anti-divatbemutató/antidivat-bemutató (Táp Színház módra)

 

 

 

 

 

Etter | 19:26 |

2009. február 8., vasárnap

 

Iszapnépség, pusztulj ki végleg!

  Sikeresen végignéztem a fantasztikusan gagyi A hegy gyomrában című sorozatot, amit valaki szentember feltöltött youtube-ra, és hát jaaaaaj. Kötelező. Az alapállás az, hogy vannak az undorító iszapszörnyek, akik egy másik bolygóról jöttek, mert azt élvezik, hogy mindig beköltöznek egy bolygóra, és azt az ősférgek segítségével sáros nyálkává változtatják. Most a Föld van soron - természetesen. Az emberiséget csak az menti meg a teljes pusztulástól, hogy van a sónkánöri (aki nem is ő, csak úgy csinál), aki jedi-integetéssel manipulálja az emberek gondolatait, és most talált egy ikerpárt, akik a vörös erő és a kék erő képviselői. A kisfiú egyébként meglepően csúnya. Víz alatti barlangrendszerekben rohangálnak, meg forró-világító köveket hajigálnak a Rengi Totóba, ami vulkán, és ettől a világnak jó lesz. Persze mindenki legalább háromszor megmártózik a szürke nyálkában is. Akinek van felesleges három órája, az iktassa be az életébe, mert most trükkös módon nyitva hagyom a kérdést, hogy vajon megmenekül-e az emberiség. Hónaaljban-kicsit-szűk rövidgatya rulez!

 

"Erre nem fogsz sehol kielégítő választ találni, mert nincs."

/Idézet a filmből/

Etter | 1:02 |

2009. január 31., szombat

 

  Ez itt, kérem, egy tiara.

  Amúgy rájöttem, hogy a "csak-beülünk-egy-sörre-az-utolsó-vizsga-után-és-korán-megyünk-haza" bulik sikerülnek mindig a legelvetemültebbre. Gondolkodtam utána, hogy vajon süllyedhetek-e ennél lejjebb, de aztán a tegnap este bizonyította, hogy igen. Feszegetem a határaimat, és egyelőre élvezem. Talán kicsit bűntudatom van, hogy nincs bűntudatom.

 

Etter | 15:42 |

2009. január 27., kedd

 

Két dolog az ünneplésre

   Felvettek orosz minorra, és hetedszerre végre sikerült abszolválnom a Szófajtan, alaktan elnevezésű tantárgyat is. Méghozzá hármasra! Amúgy ne bukjatok ennyiszer. Nem éri meg a sok stressz.

   Vajon ezzel a rengeteg orosz nyelvórával, meg orosz irodalomtörténettel most tágul-e a világ, vagy beszűkül?

Etter | 16:06 |

2009. január 10., szombat

 

  Nem tudom eldönteni, hogy egy sima, levéltelen, belvárosi fára égősorból karácsonyfa mintát hajtogatni kreatív, vagy abszolút tré ötlet-e.

Etter | 15:55 |

2009. január 8., csütörtök

 

Kreativitás 1-2.

  (1.) Miután a szoba hőmérséklete a 17°C alá esett, lelkesen betömködtem a leszakadt függönyt az ablak és a keret között tátongó résbe. Lassan elérjük a bűvös húsz fokot. Ha éjjel nem fúj a szél. 

  (2.) Ezt a mondatot sem jutott volna eszembe így, ebben a formában leírni: "A Márton-regény paradox narrátora szokás szerint bámulatosan végzi a dolgát: a tulajdonnevek jelentésén alapuló metaforikus azonosításoknak, a szereplői identitással folytatott ironikus tükörjátéknak, a teoretikus gondolatmenetek egymásra vetítésének, a cselekményelemek és szövegszervező metaforák variációs ismétlésének köszönhetően lenyűgözően bonyolult tematikus, motivikus és fogalmi összefüggésrendszer tárul fel az olvasó előtt." Amúgy egy posztmodern versesregényt próbálok elemezni, ami mellesleg az Anyegin újraírása.

 

- battery low - 

Etter | 21:41 |

2008. december 25., csütörtök

 

   Apu most kapott egy karácsonyi hívást Floridából. Lehet, hogy van egy ismeretlen, floridai nagynénim? Egészen filmbe illő volna, ha rám akarná hagyni óriási vagyonát. Gondolom, nagyon tiltakoznék.

 

   Módosítás öt perc elteltével: nem nagynéni. De rokon!

Etter | 18:29 |

2008. december 24., szerda

 

  Boldogat! Boldogabbat!

Etter | 16:15 |

2008. december 11., csütörtök

 

  Megint egy olyan könyv, amit előre eldöntöttem, hogy utálni fogok, és így későn döbbenek rá, hogy milyen jó. Feltétlenül újra kell olvasnom az elejét.

  "Az én szeretetem senkinek sem hozott boldogságot, mert én semmit sem áldoztam azokért, akiket szerettem: magamért szerettem, magam örömére; csak a szívem különös szomjúságát elégítettem ki, mohón habzsoltam mások érzéseit, gyengédségét, örömét és szenvedését - "

/Lermontov: Korunk hőse (1841)/

  Csodaországnak nem erre a világra kellett volna születnie. Jobban megtalálná a helyét egy orosz romantikus vagy realista regény lapjain - Pecsorinként, Anyeginként -, a világban hányódó arisztokrata fiatalként, mint itt. Karakterét nem lehet tolerálni a XXI. század hasábjain. Vajon véletlen, hogy mostanában mindenhol róla olvasok?

Etter | 1:29 |